Honnan......?

Nem tudom meddig lehettem eszméletlen,de néha hangokra lettem figyelmes. Próbáltam felnyitni a szemem, de út érzem , mintha ólomgolyók nehezednének a szememre.
-Mikor ébred fel?
-Nem tudhatni, a nyugtatók hatása alatt van, azonban nem tudjuk nélkülük mikor ébredne fel.
Rólam beszélnek, szóval ők sem tudják, hogy hallom őket.
-Mit akar vele csinálni??
-Még nem döntöttem el. Rajta is függ. Ha betartja a szabályokat maradhat.
-És ha nem akar maradni? -felismertem Bry hangját.
-Nincs más választása...Illetve van, de szerintem azt senki sem választaná.
-Meg akarja ölni ?
-Elmondunk neki mindent, ha tiszteletben tart mindent, maradhat.
Nem szólt senki semmit, közben azon gondolkodtam miért magázta őt. Bry és Nath tegezték egymást, és nem riadtak vissza az egymás szidásától sem. Vele viszont máshogy beszélt. Mintha félne tőle, félelem és tisztelet sugárzott a hangjából.
Nem tudtam tovább gondolkodni, mert újra magába rántott a sötétség.
.
.
.
.
.
Egy szürke szobában ébredtem. Hirtelen fogalmam sem volt hol vagyok és hogy kerültem ide.
Felültem, körbenéztem. Az egyetlen fényforrás a szoba közepén függő lámpa.
Meg kell szöknöm. Nem maradhatok itt.
Felkeltem és indultam volna az ajtó felé, mikor hangok szűrődtek be rajta.
-Ma keltik fel? -Nath , felismertem.
-Igen. Mit gondolsz, be fog tudni illeszkedni ?
-Hát, ha úgy fogja csavarni a dolgokat , mint amikor velünk beszélt, még a szökést is meg fogja tudni kísérelni. - Ez tetszett .
-Ezért kell odafigyelnünk  rá! ... Mellesleg, nem mindenki olyan marha, mint te.-Bry már megint Nath-t szidta.
-Héé!! - röhögte el magát Nath és szerintem behúzott neki egyet mert egy jajdulás volt a válasz.
Gyorsan visszamásztam az ágyamba. Nem akartam, hogy tudják felébredtem magamtól is. Lehunytam a szemem és imádkoztam, ne vegyenek semmi furcsát észre.
-Még nincs magánál. -jöttek közelebb
-Nemsokára szembesül mindennel. Emlékszel, mikor mi idekerültünk kis pancserok voltunk.
-Egyes számban beszélj!
-Jójó, de te sem voltál valami húénvagyokanagymenő.
-Hagyjál már békén.- Lehet testvérek. Annyiszor szívatják egymást, de nem sértődnek meg semmin sem.
Bízhatnák bennük ? Pedig, ha mindenképpen szökni akarok, szükségem lesz szövetségesekre.
Lépteket hallottam, így nem tudtam kideríteni, mellettem állnának-e.
-Főnök!- mondták egyszerre.
-Menjetek ki!
Nem telt sok időbe, mire a leheletét az arcomon éreztem. Ez meg mit akar?!
Rosszabbnál, rosszabb forgatókönyvek kezdtek leperegni előttem. Nem hittem, hogy így fog elérni a vég,úgy, hogy azt tettetem közben, hogy eszméletlen vagyok.
Bár........, ha jobban belegondolok, nem is annyira hátrány számomra, leleplezetlen éberségem. Ha bántani akar, simán a meglepetés erejével le tudok rá sújtani. Talán, még a szökésre is lesz lehetőségem.
-Tudom a kis titkod.....- suttogta a fülembe..... Nem értettem miről beszél. Mit titkolok én ?
Lassan végigsimított az arcomon, le a nyakam hajlatán keresztül  már a kulcscsontomnál járt , amikor kipattant a szemem. Sunyin mosolyogva tartotta velem a szemkontaktust.
-Mióta vagy ébren ?- hangja kimért volt és érzelemmentes.
Nyeltem egy nagyot és próbáltam rendbe hozni egyenletlen légzésemet.
Ő meg honnan tudja, hogy felébredtem ?



Sziasztok!:)
Örülnék egy kis visszajelzésnek,hogy nem csak magamnak írok:/
Köszi:)