E három dolog ami a mi világunkban nem létezik. A világunk megváltozott , mióta kitört a Cruel War.
Családok hullottak szét , emberek haltak meg feleslegesen.... és mi maradt ?!
Félelem
Mindenki retteg , a bizalom már múló emlékként tovaszállt a világból . Mindenki azt hinné nincs remény. Talán igazuk is van. Talán .. De mi van akkor, ha mégis van valami megoldás?
Képesek lennének az emberek a saját igazukért, nem , a saját életükért kiállni és harcolni ? Meglátjuk mit hoz a sors ...
-Ne tedd ezt! - suttogta anyu minél elszántabban
-Láttad mit tettek Lillyvel.
-Faith tiszta őrült vagy , ha azt hiszed sikerülni fog.
-Anya , most az egyszer bízhatnál bennem . Kérlek!
Nem értettem , miért törődik bele, hogy egy csapat puccosan kinéző férfi elvegye a kishúgom ellopott játékát.
-Tudom, feltétel nélkül hiszel egy olyan világban , amiben mindenki egyenlő és nincsenek rossz emberel , de Fae! - rázott meg - Ez nem az a világ.
-Lehetne az .-dünnyögtem az orrom alatt
-Sok minden lehetne... -nézett rám szomorúan
Egy percre el is feledkeztem a valós célomról. Meg kellett várnom, amíg kijönnek a romkocsmából és valahogy vissza kell szereznem Lill kedvenc alvótársát.
Kb 50 percet kellett a fagyos, sáros utcasarkon töltenem , amíg végre meg nem láttam a társaságot kijönni. A kijönni talán túlságosan józanságra utaló szó lenne , ezek inkább kipottyantak a kocsma ajtaján. Nem voltam benne biztos, hogy jó dolgot csinálok, azt se tudtam , ha rosszul sikerülnének a dolgok nem-e egy cellában töltöm majd az éjszakát a vár pincéjének patkányainak társaságában.
Mély levegőt vettem és elindultam utánuk.Sietnem kellett , mert az ellenkező irányba ,,mentek´´.
-Héé ! Elnézést!Öhhmm... - Hogy hol tartózkodik az én bátorságom ilyenkor ? Hát arra ebben a pillanatban én is kíváncsi lennék , mert az biztos , nagy pácban hagyott. - a kishúgom macija maguknál van. Szeretném visszakérni!
Próbáltam biztosnak mutatni magam , bár már az látta a társadalmi különbséget köztünk, aki csak egy pillantást vetett felénk.
Lealacsonyító pillantásokat kaptam válaszul, míg az egyik meg nem szólalt.
-Hord el magad! Nem adakozunk...- bár a másik mondatot már csak artikulálva mondta , megértettem, azt hiszik kuruzsló vagyok.
-A macit kérem! - nem hátráltam meg pár csúnya szótól.
-Halljátok srácok ?! Kéri ... ! -közelebb lépett hozzám a legjózanabb - Hogy merészelsz akár megszólítani te ... te alja népe?! A macidat kéred ? Nem tudsz nélküle elaludni ??
Gúnyos szavaira több ember felénk fordult.
-Adják vissza.
-Valahol a ott megtalálod ahol a te helyed is van , a sárban a sikátor mélyén. - elég közel volt már hozzám , éreztem a belőle áradó ital szagát.
Sokat kellett kutatnom, azért , hogy végre ráleljek egy a kis mackóra. A szívem összeszorult, amint megláttam a csupa sár, por és latyakkal borított félkarú állatot.
Felemeltem és elindultam haza. A házunk nem volt valami nagy, sőt kicsinek is alig nevezhető odúban laktunk. A hozzánk hasonlóak már megszokták a megalázottság maró érzését, de nekem ebből elegem lett. Nem akartam senki lenéző pillantásának célpontja lenni, amitől még a föld alá is elbújt volna az ember, csak elkerülje azt. Kell lennie valami megoldásnak.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottam be szerény otthonunkba.
-Faith!!!!-üvöltötte húgom nyakamba ugorva.
-Lilly.-kacagtam el magam.
-Azt hittem nem térsz vissza.
-Nem kellett sok ahhoz, hogy ne tudjon visszatérni.
Apám lépett be a szobába. Szigorú tekintete találkozott az enyémmel.
-Lilly menj játszani! -parancsolt rá és tudtam , most megkapom a magamét.
Lill kiballagott a mackóval a mellkasán és becsukta maga mögött az ajtót. Tudta mi fog következni, hisz nem ez az első alkalom a viselkedésem miatt való veszekedésre.
-MÉGIS MIT KÉPZELTÉL ? Veszélybe sodrod az egész családot. Nem tehetsz azt amit kedved tartja, fogd már fel!
-Jól csináltam és mindenkinek ki kellene állnia az igazáért és nem szabadna, hogy elnyomjanak minket. Mi nem is számítunk ?
-Nem , nekik már nem számítunk. Ők mások Faye !
-Miben lennének mások , apa ?
-Csak.... mások.
Elgondolkozott a válaszon , és ő sem tudta ezt megválaszolni. Bár tudnám , miért nincs egyenlőség.
Nem szóltam semmit, kikerültem és elmentem az ágyamba lefeküdni.
Valami megváltozott bennem, valami, ami gyökerestül megpecsételi a sorsom.
Kövit!!!! :)
VálaszTörlésMa fent lesz;)
Törlés